A szerves (fémszerű{0}}) reagens fontos szerves kémiai reagens, amely a szerves szintézisben széles körben alkalmazható. A fémorganikus reagensek jellemzően olyan vegyületek, amelyeket egy vagy több fématom egy vagy több szerves csoporttal összekapcsolva alkot. Használhatók katalizátorként szén-szénkötések kialakításához és más szerves konverziós reakciókhoz.
A fémorganikus reagensek eredete a 19. század első felére tehető, amikor is Zeise dán gyógyszerész 1827-ben etanol és klórplatinát reakciójával először szintetizálta az első fémorganikus vegyületet. Ezt a vegyületet Zeise-sónak hívják, amely egy szerves csoport, amely kovalens kötésekkel kapcsolódik a fémekhez. Zeise felfedezése megalapozta a fémorganikus kémia későbbi fejlődését.
A 19. század végétől a 20. század elejéig egymást támogatták a szerves (fémszerű) reagensek, valamint a szerves szintézis, a szerkezetelmélet, a szintézisstratégia és más területek előrehaladása. 1890-ben Mond felfedezte a karbonil-nikkel szintézis módszerét, 1900-ban pedig Grignard a Grignard-reagenst, a fémorganikus reagensek nagyon fontos osztályát. A Grignard-reagens sikeres szintézise új fejezetet nyitott a fémorganikus kémiában, és ezek a reagensek fontos szerepet játszottak a későbbi szerves szintézisben. 1912-ben Grinya, a Grignard-reagens feltalálója kollégájával, Paul Sabatier francia kémikussal együtt megkapta a kémiai Nobel-díjat.

A 20. század 60-as éveiben a Natta katalizátort, más néven Ziegler-Natta katalizátort Giulio Natta olasz kémikus és Karl Ziegler német kémikus fejlesztette ki. Ez az átmenetifém--alapú katalizátorok egy osztálya, főként titán és alumínium komplexe, amely viszonylag enyhe körülmények között elősegítheti az -olefinek polimerizációját nagy-molekula-tömegű polimerek előállításához, és jelentős mértékben hozzájárult a polimeripar fejlődéséhez, amelyért a kettőt megkapták a Kémikus Nobel-díjban36.
A 21. században a fémorganikus kémia továbbra is aktív fejlődési irányát tartja. 2000-ben Alan J. Heeger, Alan G. MacDiarmid és Hideki Shirakawa kémiai Nobel-díjat kapott a vezetőképes polimerek, különösen a poliacetilén Ziegler-Natta katalitikus szintéziséhez való hozzájárulásukért.





