Az l-lizin-HCl egy világossárga szemcsés termék, amelynek sűrűsége körülbelül 0,6 kg/l,31 pH 5,72 (10%-os 20 fokos vizes oldatban), vízoldhatósága kb. 650 g/l. L 20 fokon.
A klóruretikus, savanyító szerek hasznossága a higanytartalmú diuretikumok beadása előtt jól megalapozott1, mivel kimutatták, hogy fokozzák a diurézis intenzitását higanytartalmú diuretikumok beadása után, és helyreállítják a reakciókészséget a higanytartalmú diuretikumokra nem reagáló betegeknél, különösen azoknál, akik az ilyen diuretikumok ismételt beadásából eredő hipoklorémiás alkalózis miatt nem ellenálló. A legújabb jelentések azt mutatják, hogy a krónikus "hígításos hiponatrémiával" vagy "alacsony só-szindrómával" összefüggő refrakter szívelégtelenség erőteljes savasítással kezelhető higanytartalmú diuretikum alkalmazása előtt.
Az L-lizin-monohidroklorid nagy dózisainak étkezés közben történő beadása hatékony, jelentős mellékhatásoktól mentes módszer volt a hiperkloremiás acidózis kiváltására, hogy helyreállítsák a higanytartalmú diuretikumokra adott válaszkészséget refrakter folyadékretencióban szenvedő szív- és cirrhotikus betegeknél. Bemutatják a 14 betegből álló csoportban kapott eredményeket, és megvitatják az L-lizin-monohidroklorid előnyeit a korábban elérhető savanyító kloridsókkal szemben.
Az L-lizin-monohidroklorid egy takarmány-adalékanyag, amelyet egy genetikailag módosított Escherichia coli (CGMCC 7.57) törzs felhasználásával fermentálnak. Az EFSA állati takarmányban használt adalékanyagokkal és termékekkel vagy anyagokkal foglalkozó testülete (FEEDAP Panel) a termék biztonságosságáról és hatékonyságáról szóló véleményében nem tudott következtetést levonni a termék biztonságosságáról a célállatok, a fogyasztók, a felhasználók és a környezet. Az Európai Bizottság felkérte az EFSA-t, hogy a kérelmező által az adalékanyag jellemzésére vonatkozóan benyújtott további adatok alapján adjon véleményt az L-lizin-monohidroklorid táplálkozási adalékanyagként való biztonságosságáról valamennyi állatfaj esetében. Nincsenek jelen rekombináns antibiotikum-rezisztencia gének a termelő törzsben, így a végtermékben sem. Az E. coli CGMCC 7.57 felhasználásával fermentációval előállított L-lizin-monohidroklorid nem vet fel biztonsági aggályokat a célfajok, a fogyasztók, a felhasználók és a környezet számára a termelő törzs genetikai módosítása tekintetében. A termékben jelenlévő endotoxinok szintje és porképződése nem utal a felhasználó egészségére.